Tíz perccel azelőtt még aludtam. Álltam a téren a buszmegállóban, megnéztem a menetrendet és arra jutottam, hogy már nincs értelme lesétálni a villamoshoz, úgyhogy a várakozás idejére elővettem egy szál cigarettát. A busz már tele volt nénikékkel meg bácsikákkal, akik az öregekre oly jellemző kitüntető figyelemmel minden mozdulatomat követték az ablakon keresztül. Nem találtam az öngyújtómat. Hogy mindkét kezem szabaddá tegyem, a fülem mögé tettem a cigit, és veszettül kotorászni kezdtem a táskámban. Nagy nehezen előkerült a gyújtó, és már épp csiholtam volna a tüzet, amikor egy néni felkelt a kényelmes ülésről, odaállt az ajtó előtti lépcsőre, és azt mondta:
- Ne gyújts rá.
Kérdően néztem rá, számban a cigivel.
- Komolyan mondom - mondta, és jóságosan mosolygott. A hangjában semmi szemrehányás nem volt. Azon gondolkoztam, hogy visszaszóljak-e neki valamit, vagy hogy ilyen szituációban lehet-e illendően viselkedni egyáltalán, és ha igen, hogyan. Nem jutott eszembe semmi, úgyhogy rámosolyogtam, és meggyújtottam a cigarettát. Kifújtam a füstöt, ő még mindig mosolygott.
- Nem elegáns - mondta. Mindenre számítottam, de erre nem. Elkerekedett a szemem, és a bal szemöldököm - amely sajnos önálló akarattal rendelkezik - kérdően felszaladt. A néni észrevette, és úgy érezte, ez a nüansznyi kis mimika feljogosítja a folytatásra.
- És az, ahogy előtte a füled mögé tetted a cigarettát - mondta fejét rosszallóan csóválva -, az végképp nagyon rossz ötlet volt. Tudod kik csinálják ezt? - Kérdően ránéztem, miközben szívtam egy slukkot. - A matrózok. Meg a rakodómunkások a kikötőben. A piszkos rakodómunkások! - mondta még egyszer, nyomatékosabban. Ezt már nem állhattam meg válasz nélkül. - Kábé úgy is érzem magam - mondtam önironikus herizonfordos mosollyal. Ülhetett a mondat, mert pár pillanatig csendben, hamiskás csillogással a szemünkben néztünk egymásra.
- Ha egyszer majd - folytatta - eljutsz Európa nagyvárosaiba, mondjuk Stockholmba vagy Párizsba, meglátod, hogy a hozzád hasonló típusú lányok nem dohányoznak. Mert nem elegáns. Ilyen archoz, mint a tiéd, egész egyszerűen nem illik a dohányzás. A te típusodnak nem áll jól.
Elgondolkoztam azon, hogy vajon elmondjam-e neki, hogy kösz a bizalmat, jártam már Európa nagyvárosaiban, és pont leszarom, hogy ki miért dohányzik, vagy hogy mennyire nem elegáns, de úgy döntöttem, inkább hallgatok, mert ez csak további beszélgetéshez vezetne, melyet, mivel egészen a Blaháig utaztam azzal a busszal, nem állt szándékomban lefolytatni. Úgyhogy inkább hallgattam, és önkéntelenül megráztam a fejemet. A néni elmosolyodott.
- Tudom, hogy hiába mondom - sóhajtott - Az unokáimnak is hiába mondom, őket sem érdekli. - Vállat vontam. A néni visszaült a helyére, pár percig minden hályogos szempár rámtapadt, és én pont végig tudtam szívni a cigarettát a busz indulásáig.
